Radnóti: AUGUSZTUS
A harsány napsütésben
oly csapzott már a rét
és sárgáll már a lomb közt
a szép aranyranét.
Mókus sivít már és a büszke
vadgesztenyén is szúr a tüske.
1940. július 21.
Lassan közeledik a nyár vége. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a számomra oly kedves kis fecskék naponta gyülekeznek a kapunk előtt az úttest feletti villanydróton. Röpködnek, csivitelnek egész nap. Készülnek a hosszú utazásra. Olvastam még az elmúlt nyáron, hogy egyre kevesebben vannak, valami ismeretlen betegség tizedeli őket. Azt is hallottam, hogy Máltán évszázados hagyományos nemzeti sport, hogy fecskéket lőnek. Ezen nagyon fel vagyok háborodva. Ezeket a tündéri madarakat kedvtelésből, sportból bántani. Felháborító! Maga a tény is és már csak természetvédelmi szempontból is. Nehogy eltűnjön ez a fantasztikus madár a föld élővilágából. Belegondolni is különös, hogy ez a pici kis madár mekkora utat tesz meg minden évben.
Szeretem a fecskéket. Hosszú ideig tudom nézegetni őket. Ezért is fényképeztem le, - igaz csak távoli képeket tudok csinálni - a készülődésüket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése