Egy rigó bóklászik az előző nap lenyírt fűben. Hátha talál valamit.
Eltűnt a bokor tövében, kiszaladt a képből.
Szeretem ezeket a lenyúló fenyőket, a férjem szerint le kéne vágni ezeket az alsó ágakat a járkálás miatt.
Ott ül a dróton a riadt kis verébfióka, ugyanis repülésoktatás folyik.
Ugyanaz másik szögből, még mindig tépelődik, pedig hívogatja az anyja a tujában.
A fióka inkább az óriásfenyőt választotta, eltűnt benne valahol, csak a csipogást hallom.
Dzsungel a hintaágyból fényképezve.
Csendélet száradó törülközővel és színes csipeszekkel.
A FENYŐ!
A madárka megint előkerült.
és ugyanott még egyszer...
A fióka fészek (a csúcsban a kúpcserép alatt) és az antennatartó oszlop között.
Magányosan egy távolabbi dróton...
Hopp, nekiindul...
Ismét egy rigó, kissé takarásban
és mikor előbukkan.
Vicces dologra adtam a fejem megfelelő technika nélkül, természetesen teleobjektív és sok sko türelem kell a madarak fényképzéséhez. (remélem igaztás után nem csúszik el megont egy képpel minden felirat, ha igen, bocs, kérem beszámítani)
Ehhez a sorozathoz a Picassában sikerült zenét feltennem, de sehol máshol nem hallatszik, csak ott, diavetítés esetén. Passz.
Jó pap holtig tanul, bár nem vagyok pap, de ráérek!
