A X. Jubileumi Dunaünnep zajlott nálunk a hétvégén. Három napos helyi mulatság.
Felnőtt, gyermek, helybéli és vendég egyaránt talál magának ilyenkor szórakozást.
Én a tízből eddig a nyolcadikat láttam, hallottam és polgárőrként is hasznosítottuk magunkat. A rendezvények és a műsorszámok, a koncertek nagyjából mindig ismétlődnek, éppen ezért már megválogatjuk, hogy mit nézünk meg, mi vonz igazán.
Tátrai Tibor és Szűcs-Antal Gábor a latin zenei gitár koncerttel nem jönnek minden évben és Őket szeretem hallgatni. Virtuóz módon kezelik hangszerüket, sokat improvizálnak és annyi év után még mindig látszik, hogy igazi örömzenét játszanak.
A második estén a nagy színpad Demjén Ferencé, azaz "Rózsié" volt. A koncert a számok megszokott sorrendje szerint zajlott. A közönség között - mint mindig - rengeteg volt a hölgyrajongó.
Két éjszaka színpad őrzés után már csak a Duna parti halászlé főző verseny végiglátogatására volt kedvünk.
A lényeg a kulináris élmény volt, a legendásan finom számunkra versenygyőztes halászlécsoda élvezete, a polgárőrcsapat remeke.
A képen éppen a polgárőrparancsnok keverget.
Itt már az asztalon gőzölögnek a filézett hallal, ikrával, passzírozott sűrítménnyel gazdagított isteni halászlével megtöltött kis minibográcsok. Ezt az ízt jövő ilyenkorig nem felejtjük.
[
]
Evés közben pont erre a képre pillanthattunk.
[]
Most a színpadon az EDDA dübörög, idáig hallatszik, de ez minket már nem vonz. Nem sokára lesz még tűzijáték, a befejező élmény, de csak a kapu elé kell kimennem és mindent látok. Eddig mindig gyönyörű volt.