Cicák...2012. július 30.

Ma készített fényképek. Mint látni jól esznek és nőnek a cicáink. Nagyon aranyos kis jószágok.

 

 

 

Ő a hivatalos macskacsősz, ablakon keresztül.

  

 

Hogyan lehet ilyen kis helyen aludni, ráadásul kettesben?

 

 

 

Na és ölben egy fotó erejéig?

 

Hétvége...Dunaünnep...

A X. Jubileumi Dunaünnep zajlott nálunk a hétvégén. Három napos helyi mulatság. Felnőtt, gyermek, helybéli és vendég egyaránt talál magának ilyenkor szórakozást. Én a tízből eddig a nyolcadikat láttam, hallottam és polgárőrként is hasznosítottuk magunkat. A rendezvények és a műsorszámok, a koncertek nagyjából mindig ismétlődnek, éppen ezért már megválogatjuk, hogy mit nézünk meg, mi vonz igazán. Tátrai Tibor és Szűcs-Antal Gábor a latin zenei gitár koncerttel nem jönnek minden évben és Őket szeretem hallgatni. Virtuóz módon kezelik hangszerüket, sokat improvizálnak és annyi év után még mindig látszik, hogy igazi örömzenét játszanak. A második estén a nagy színpad Demjén Ferencé, azaz "Rózsié" volt. A koncert a számok megszokott sorrendje szerint zajlott. A közönség között - mint mindig - rengeteg volt a hölgyrajongó. Két éjszaka színpad őrzés után már csak a Duna parti halászlé főző verseny végiglátogatására volt kedvünk. A lényeg a kulináris élmény volt, a legendásan finom számunkra versenygyőztes halászlécsoda élvezete, a polgárőrcsapat remeke. A képen éppen a polgárőrparancsnok keverget. Itt már az asztalon gőzölögnek a filézett hallal, ikrával, passzírozott sűrítménnyel gazdagított isteni halászlével megtöltött kis minibográcsok. Ezt az ízt jövő ilyenkorig nem felejtjük. [] Evés közben pont erre a képre pillanthattunk. [] Most a színpadon az EDDA dübörög, idáig hallatszik, de ez minket már nem vonz. Nem sokára lesz még tűzijáték, a befejező élmény, de csak a kapu elé kell kimennem és mindent látok. Eddig mindig gyönyörű volt.

Nyáresti séta 2012. június 19.

Régen szerettem volna megcsinálni ezeket a fotókat, most végre vittem gépet. Szeretem a bennünket körülvevő tájat a sok zöldet, a fenyőket, tujákat, a köztük megbújó háztetőket. Élvezem a sétákat.

Fenyők, tetők I.

 

Az óriásfa

Fenyők, tetők II.

Fenyők között kicsi ház

Fenyők, tetők III.

Corvin, Tücsök és egy nagy nyárfa ellenfényben

Ketekintő a szemközti hegyekre

Kitekintő II.

Corvin és az eperfa

Fenyők, terők IV.

Kitekintő III.

A jukák a kapuőrök

Kapuőrök II.

Madárles a kertben...

Egy rigó bóklászik az előző nap lenyírt fűben. Hátha talál valamit.












Eltűnt a bokor tövében, kiszaladt a képből.











 Szeretem ezeket a lenyúló fenyőket, a férjem szerint le kéne vágni ezeket az alsó ágakat a járkálás miatt.











 Ott ül a dróton a riadt kis verébfióka, ugyanis repülésoktatás folyik.











 Ugyanaz másik szögből, még mindig tépelődik, pedig hívogatja az anyja a tujában.










A fióka inkább az óriásfenyőt választotta, eltűnt benne valahol, csak a csipogást hallom.











 Dzsungel a hintaágyból fényképezve.












Csendélet száradó törülközővel és színes csipeszekkel.










A FENYŐ!












 A madárka megint előkerült.











 és ugyanott még egyszer...












A fióka fészek (a csúcsban a kúpcserép alatt) és az antennatartó oszlop között.












 Magányosan egy távolabbi dróton...











 Hopp, nekiindul...













 Ismét egy rigó, kissé takarásban











 és mikor előbukkan.












Vicces dologra adtam a fejem megfelelő technika nélkül, természetesen teleobjektív  és sok sko türelem kell a madarak fényképzéséhez. (remélem igaztás után nem csúszik el megont egy képpel minden felirat, ha igen, bocs, kérem beszámítani)

Ehhez a sorozathoz a Picassában sikerült zenét feltennem, de sehol máshol nem hallatszik, csak ott, diavetítés esetén. Passz.


 Jó pap holtig tanul, bár nem vagyok pap, de ráérek!