Különösen kedves élményeket ébresztett bennem egy olvasmányélmény.
Az időpont 1968. és nyár. Hosszú, forró nyár.
Általános iskola után, egy komoly gimnázium előtt, az első
nyár, amit nem a vidéki nagyszülőknél töltöttem, hanem szabadon. A fiú,
akiről majd szó kerül, a barátnőm bátyjának volt a barátja, túl az első
gimnáziumi éven, elég messziről, a város másik végéről érkezett minden
nap.
Az egész nyarat négyen, többnyire négyen, két barátnő és két
barát együtt töltöttük. Vagy strandon, vagy kirándulni voltunk a
környéken, vagy a testvérpár otthonában játszottunk, tévéztünk,
beszélgettünk. Apám és a testvérek édesanyja kollégák voltak, az
édesapjuk pedig hajóskapitány. A ház nagyon nagy ház volt (nekem)
emeletes, egy erkéllyel, hátul nagy terasszal és jó nagy kerttel. Mindig
volt valami tízórai, uzsonna, limonádé, üdítő, fagyi, csoki. Az a hölgy
gondoskodott rólunk, aki főzött is és egész nap ott volt a házban a
beteges, öreg nagymama miatt, de szinte sosem láttuk egyiküket sem.
Elképesztően szabadok voltunk, olyan jó volt, hogy nem is hiszem el.
Az emeleten az erkélyes szoba egy kis nappali volt, a
gyerekeké, onnan nyíltak a szobáik. Fonott bútorokkal (ma rattan-nak
nevezik) rendezték be, a kanapét, és a karosszékeket virágos mintás
vászonhuzatú párnák tették puhává és olyan anyagból volt a függöny is.
Ott néztünk tévét vagy kártyáztunk, társasjátékoztunk. Még fekete -fehér
tévé volt, ha délelőtt néztük a szünidei filmeket, akkor behúztuk a
függönyt, de átsütött rajta a nap és így napfényes, fátyolos félhomály
volt.
Már az első találkozásoktól kezdve a barátként messziről jött
fiú és köztem valami különös szimpátia, valami különös és izgalmas érzés
ébredezett. Sokszor türelmetlenkedett játék közben a másik két barát,
mert egymást néztük és kicsit kettőnkön kívül maradt a külvilág.
Egyszer aztán egy szokásos délelőttön jött a film, az
emlékezetes film a tévében, az "Egy könnycsepp az arcon" című könnyed,
romantikus zenés film. Akkor oldódott meg igazán mindkettőnk számára,
még szavak nélkül az izgalmas érzés rejtélye, hogy ez bizony szerelem,
vagy olyasmi. Kis karéjban ültünk egymás mellett a fonott székekben a
tévé előtt, mellettem balról talán egy kicsit hátrébb, de mégsem
mögöttem a fiú, mellettem jobbról a barátnőm és végül Ő mellette a
testvére. A napfény a behúzott függönyön át jobbról sütött be az
ablakon, mi ketten voltunk kicsit jobban homályban.
Annál a résznél, (sajnos a film cselekményére már nem
emlékszem, pedig akkoriban többször láttam) Boby Soló dalánál vált világossá az érzés. A fiú a székem
karfájára könyökölt, egészen közel hozzám, fogta a a karfára tett kezem,
forró leheletét éreztem a tarkómon és amikor a dal közben óvatosan
rápillantottam, csak a szemét láttam, fényesen csillogott, valósággal
lázban égett a szeme, úgy nézett rám. Ennyi volt akkor.
Később egyszer, már kettesben az Ő szüleihez látogattunk. Nem
emlékszem semmire, se a házra, se a kertre, se a szülőkre, csak arra,
hogy éppen kicsi testvére született akkor és a fiú arcára. Még nem
mondtam, Tominak hívták. (Egyszer vagy 20 év múlva meggyőződésem volt,
hogy Őt látom, szemben ült velem a villamoson, gondolkodtam, hogy
megszólítsam-e, úgy tűnt megismert és Ő is azon gondolkodik, aztán
leszálltam.)
Szóval a kisbaba körül forgott a világ, velünk senki sem
törődött, megebédeltünk a családdal, aztán bemehettünk a Tomi szobájába
zenét hallgatni. A magnószalag elég hosszú volt, úgyhogy volt időnk,
némán, szinte megszállottan egymás szemébe nézni. A kanapén ültünk,
kissé szembefordulva egymással, egyszer csak megfogta mindkét kezem és
kimondta a bűvös szót, szeretlek. Akkor, ott történt az első csók.
Innen még szebb lett a nyár, tíz centivel szárnyaltunk a föld
felett és bizony jó néhányszor már kihagytuk a testvérpárt a további
kalandozásokból, sétából, moziból.
Hát ennyi volt, semmi több. Nagyon jó visszaemlékezni rá!
Kézen fogva sétálni, egymás tekintetébe mélyedni, mozdulatlanul,
hosszasan átölelni a másikat, eleinte sutácska, majd egyre édesebbé váló
csókokat váltani, és rengeteget nevetni, kacagni. Szép volt, hamvas
volt, romantikus volt!
______________________________________________________________________________
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése